Amikor köddé válnak derüs álmaim
Amikor köddé válnak derűs álmaim
És összetörve állok sorsom romjain,
Homályos utam végén
felvillan egy kis fény:
Krisztus él! Krisztus él!
Megváltóm, Királyom, Uram,
Aki nem felejtett el
Most is megvigasztal Ő
és fogja kezem,
Kőszikla viharban,
a bánatban remény
Minden elmúlik, de
Krisztus él! Krisztus él!
Mikor fáradt csendben
nyomaszt a bús magány
És gondoktól terhelten
kóborlok tétován,
A Szent Szellem megszólít,
fülembe súg: Ne félj!
Krisztus él! Krisztus él!
Megváltóm, Királyom, Uram,
Kőszikla viharban,
a bánatban remény
Krisztus él’,
Megváltóm, Királyom, Uram.
Home