Megláttalak, de Te voltál, aki hívtál
Hosszú éjszakákon vártalak,
Felvillant egy kis láng ott a homályban
És egyszer csak előttem álltál.
Élek, Uram és ez boldogság,
Szívemben szikrázik a nyár,
Erővel átformált kezed,
Sötét veremből kiemelt.
Előtted végtelen a tér,
Rab voltam, szabaddá tettél,
Énekem hadd zengjem
Neked örökké, Istenem.