Majd ha eltűnnek éjek és

Majd ha eltűnnek éjek és árnyak

S földi éltem gondfelhői mind eloszlanak.

Égi otthonnak fénye árad rám

S elém tárul végre örök mennyei hazám.

Dicső ország az, arany-utcáival,

Gyönyörködtet életfáival,

Nem lesz már ott éj,

Jézus lesz a fény,

Ottan lakom örökké!

Bár az égbolton felhő tornyosul

És a lelkem fölé sötét árnyéka vonul,

Mégis Jézusban örvend a szívem,

Aki csodás égi otthont készített nekem.

Ó! mily ujjongás tölti meg szívem,

Ha királyi fényben jön el égi Mesterem!

Vele járom most földi utamat

S egykor trónja előtt zengem háladalomat.

Home