János mit látott? – oly régen volt már…
János mit látott? – oly régen volt már…
Mennyei várost, mely ma is áll!
Látta a trónust, az Isten trónját,
és ama könyvet, melyet hét pecsét zár.
A trónus körül üvegtenger áll,
kristályhoz hasonló forrás vár.
Arany-várost lát, oda vágyik szívem,
Új Jeruzsálem.
Jeruzsálem! Elménk nem fogja fel
a dicsőséget mely ránk vár,
És nem látjuk át az Isten hatalmát…
Jeruzsálem! Megpihennem ott kell az Atya lábánál,
Dicsőséges Új Jeruzsálem…
Bárány és oroszlán együtt lakozik,
Ilyen béke máshol nem létezik.
Nap, Hold, fényforrás
ott nem lesz már,
Isten maga, Ő a világosság.
Leborulva a szentek dicsőítik:
“Méltó vagy Te, Urunk, nagy Istenünk!”
Boldog mindaz, ki új életet nyert,
a menyegzőre bemegy…
Jeruzsálem! Jeruzsálem!
Ott vár az Atya ránk!
Hozsánna! – fent a magasban!
Hozsánna! – a magasban,
dicső Király!
Jeruzsálem,
mennyei hon,
Jeruzsálem,
mennyei hon,
Oda megyünk!
Home