A mennynek dicsőségét

A mennynek dicsőségét elhagytad, Uram.

Törékeny ember lettél,

hogy megmenthess, Uram.

Önként, szabadon jártad

az alázat útjait,

és végül vállaltad

a kereszt kínjait.

Elhalt a mag, de meddő nem marad.

Helyében száz, új mag fakad.

Úr Jézus meghalt értem,

néha még magam sem értem

azt, hogy miért szeret így engem...

Egy lépést sem mehettem volna Feléd,

Istenem, ha Jézus vére

meg nem mos engem.

De Fiad vére árán

nem érzem magam már árván,

mert Atyám lettél, Istenem!

Home