Acélszárnyon száll az ember

Acélszárnyon száll az ember a levegő kék űrében,

Azt hiszi, hogy nincs titok már sem a földön, sem az égen.

De ha rád néz, félelem sújtja földre hirtelen.

Irgalmazz, ó, Krisztus nékem!

Nyugtalan a földi ember, ledönti a trónusokat,

Sok baj okán száműzi a régi kardos királyokat.

Ámde király kell neki: Krisztus király! – énekli –

Terjeszd ki ránk jogarodat!

Mint a tenger, háborog a népek szörnyű áradatja,

Új eszméknek, új bűnöknek lelkét könnyen általadja.

Ámde újra ráeszmél, hogy csak Tőled jön remény

Jobb világra, virradatra.

Tenger bajból, küzdelemből minden ember Hozzád kiált:

Teremts nekünk jobb világot, halhatatlan Krisztus – Király!

Alattvalók, köszöntünk, uralkodjál fölöttünk!

Földön, égben Te légy Király!

Home