Az én időm, mint a szép nyár

Az én időm, mint a szép nyár,

Menten lejár,

Nem meszsze tőlem a vég.

Ám a lélek el nem enyész,

Sőt bére lész jó vagy jaj:

pokol vagy ég.

Nem szükség hát veszteg ülnöm,

Kell készülnöm:

Égjen jól a szövétnek,

Mert majd amaz öt szüzekkel,

Mint ezekkel,

Vélem is számot vetnek.

Ó, Uram, hová kell lennem,

Ha kell mennem

Veled, bírámmal szemben!

Már ezt is alig állhatom,

Ha forgatom ezt előre eszemben.

A kürtzengés máris hallik,

Már hajnallik,

Útban már az angyalok.

Életem csak egy tenyérnyi,

S számon kéri Jézusom, ha meghalok.

Taníts meg, Uram, hogy holtom

S rövid voltom

Soha el ne felejtsem,

És a jövendő életet, ítéletet

Szívemből ki ne ejtsem.

Lelkem, mondj le hát e testről,

Jóra restről;

Egy úton ezzel futnál?

Kérlek, vedd ezt jól szívedre:

E vér vedre majd eltörik egy kútnál.

Segíts ezt megfeszítenem, Ó, Istenem!

Magam nem bírok véle,

Mert ha ma megöldöklöttem,

Ura lettem: holnap felkél új mérge.

Uram, ha arra kell mennem,

Hogy kell lennem

Tanúnak a hit mellett:

Láttass nyílt eget lelkemmel,

Így testemmel ám ne légyen kímélet.

Mindebből észbe vehetem:

Harc életem,

Sok ellenségim vernek,

Lelkem sok ütközet vérzi,

Ki nem érzi vágtát ennyi fegyvernek?

Időm kevés, de sok a baj,

Három a jaj,

Ki ne kívánná végét?

Boldog, aki pályát futott,

Célra jutott s megtartotta hűségét.

Kezem én is feléd nyújtom,

Szabadítóm,

Jézusom, hozzád tartok!

Bízzál, lelkem, nem süllyedsz itt,

Kormány a hit, várnak már a révpartok.

Home