Az Úr Istent magasztalom

Az Úr Istent magasztalom,

Jó voltáról emlékezem,

Mindig hozzá folyamodom,

Mert meghallgat, azt jól tudom.

Számtalan kínokban valék,

Bűneimért kit érdemlék:

De ismét megkönnyebbülék,

Mihelyt vigasztalást hallék.

Elterjesztvén kezeimet,

Kiáltottam Istenemet,

Csak bé sem hunytam szememet;

Nem leltem sehol helyemet.

Magamban én dolgaimról,

Elébbeni életemről,

Nagy kedves nyájasságomról:

Gondolkodtam énekimről.

Nagy erősen, igaz hittel,

Magam Isten beszédével,

Kegyelmes ígéretével,

Bátorítám Szentlelkével.

Csuda irgalmasságodat,

Hiszem, Uram, hatalmadat,

Onnan vészen bizodalmat,

Én lelkem minden oltalmat.

Kezeidnek karjaiban,

Élet, halál birtokodban,

Megmutatád, hogy markodban,

Vagyon minden oltalmadban.

Erős vitéz mint népeit,

Az ember ő két szemeit,

Mint jó pásztor ő juhait:

Úgy oltalmazza híveit.

A híveknek számuk vagyon,

Nevük nála írva vagyon,

Hajuk szála számon vagyon:

Rájuk gondja van oly nagyon.

Ne félj azért háborúdban,

Ó, én lelkem, nyavalyádban;

Erős légy bizodalmadban,

Mert vagy Isten oltalmában.

Home