Te felemelsz
Ha lelkem árva, s kétségek gyötörnek,
Ha gondok gyűlnek fáradt szívemen,
Úgy várlak némán, lépteid figyelve,
Míg hozzám érsz, és leülsz csendesen.
Te felemelsz, hogy hegycsúcsokra álljak,
Te hordozol a hullámokon át.
Erőt adsz, ha kősziklám a vállad,
És az leszek, kinek megálmodtál.
Nincs életem e szomjúságom nélkül…
Terád úgy vágyik nyugtalan szívem.
De hogyha jössz, és rám zúdítod fényed,
A Végtelen kitárul előttem.
Home