Hány király?
Kövesd a fényt, hova senki se menne!
Hinnéd e, hogy Ő, kit vágyálmunk jelze
jászolból néz ki ránk?
Kicsiknél kisebb, a gyöngéknél gyöngébb,
erőtlen Hős szívja anyjának mellét.
Ő volna az, kit ennyire vártunk rég?
Mert hány király mondott le trónjáról már?
Hány az az úr, aki koldussá vált?
Hány nagyság lett már összetört emberré?
És hány isten öntötte rám szép szívét?
Táncra hány perdült egy rongy emberért?
Hány apa tépte szét értem gyermekét?
Elhoztuk kincseink a gyermek Úrhoz,
mindenünk adjuk, ha rongy, ha bíbor,
adjuk mert értünk él!
Aranyat tisztére, balzsamot szívére,
bódító mirhát a keresztért, sebére.
Mondd, hiszed é, hiszed, hogy Ő az,
Akire vártunk rég?
Home