Életút
Egykoron egy nyári éjben megszólalt egy hang a szélben,
Megkérdezte: Merre tartok? Elkísér, ha úgy óhajtom.
Nem tudtam, hogy mit feleljek, mély sötétbe, hová menjek?
Lelkem félt az éjben járni, eltévedni és hibázni,
Elindulni, megpróbálni…
Ki vezet majd, kit kövessek? Szívem mélyén kit szeressek?
Merre visz majd, sorsom útja? Napkeletre, napnyugatra?
Ki vár rám, ha célba érek? Ki ölel meg, hogyha félek?
Ki vesz fel, ha fáradt leszek? Sebeim, ki gyógyítja meg?
Elindultam s megsebeztek, mogorván megfenyítettek,
összetépték minden álmom, nincs már kincsem e világon.
Jézus ott volt végig közel, hangja hívott: még ne add fel!
Golgotára, gyere velem, lerakhatod keresztedet!
De felállok, s megpróbálom…
Vezetlek, csak engem kövess, szíved mélyén engem szeress!
Mennybe ér majd végül utad, hol élő víznek kútja fakad.
Ott várlak, ha célba értél, bátorítlak, hogyha félnél,
két karommal átölellek, áldásommal befedezlek!
Én vezetlek, Engem kövess! Szíved mélyén engem szeress!
Kezemben lesz élted útja, napkeletről, napnyugatra!
Ott leszek, ha célba értél, átölellek, hogyha félnél,
hordozlak, ha fáradt leszel, sebeidre gyógyír leszek!
/: Ki vár rám, ha célba érek? Ki ölel meg, hogyha félek?
Ki vesz fel, ha fáradt leszek? Sebeim, ki gyógyítja meg? :/
Ki vezet majd, kit kövessek? Szívem mélyén kit szeressek?
(Én vezetlek, Engem kövess! Szíved mélyén engem szeress!)
Merre visz majd, sorsom útja? Napkeletre, napnyugatra?
(Kezemben lesz élted útja, napkeletről, napnyugatra!)
Ki vár rám, ha célba érek? Ki ölel meg, hogyha félek?
(Ott leszek, ha célba értél, átölellek, hogyha félnél,)
Ki vesz fel, ha fáradt leszek? Sebeim, ki gyógyítja meg?
(Hordozlak, ha fáradt leszel, sebeidre gyógyír leszek!)
Egykoron egy nyári éjben felcsendült egy hang a szélben.
Megkérdezte: Merre tartok? Elkísér, mert Ő a célom.
Home