Mint szarvas hűs folyóvízhez,
Úgy vágyik lelkem Istenhez,
Ő megszabadít, elveszi minden terhem.
Kegyelme újra átkarol,
Lelkemről minden lánc lehull,
Megvigasztal, és az, ami fájt emlék csupán.
Soha nem leszek többé
Az, aki voltam rég,
Mert Ő rám talált, és megfordult a világ.
Szívem érte ég.
Bármit megtennék, hogy Házában maradjak.