Szemem kutat a sűrű ködben

A szemem kutat a sűrű ködben.

A fülem nem hall semmi mást, csak a néma csend zaját.

Üres kezem is keresi mit oly rég nem talál,

Nem érzem hűs szeled illatát.

Bárcsak ízlelhetném égi mannád,

Az útra vágyom visszatérni, mely elvezet hozzád.

Nem jó a közönyben élni már, szívem nyitva áll,

Lágy hangod, mit lelkem várva vár.

Szólj, mert szolgád hallja hangodat!

Szólj hozzám, (csak) mondd és indulok!

Izzó parazsad nyelvemen, erőd járjon át!

Emelj fel, hadd legyek hű szolgád!

Gyümölcstelenné vált, tudom az életem,

Szent parancsod érdekében semmit sem tettem.

Akarom Uram a változást, az újulást,

Fontosabb légy nekem, mint bármi más.

Erőt ad és táplál égi mannád,

Látom már az ösvényt, mely elvezet hozzád.

Nem kell a közönyben élni már, szívem nyitva áll,

Veled az élet teljessége vár.

Nyújtsd a kezedet gyermekem! – így szól a Kegyelem.

Úr vagyok a te gyengeségeden!

Ne éld a közönyben életed, add a kezedet hát.

Velem az élet teljessége vár!

Home