Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek
Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek,
Vége, hossza nincsen kegyelmességednek;
Azért magasztallak felette mindennek,
Mert hiszen én lelkem te ígéretednek.
Kiáltásom, Uram, tőled el nem vetéd,
Az én nyavalyámat csak te magad nézéd;
Atyai voltodat rajtam éreztetéd,
Irgalmasságodat mikor megjelentéd.
A pokol torkából te kiszabadítál,
És az én lelkemben engem megnyugtattál,
Te igéreteddel mikoron bíztattál,
Fiad által ismét fiaddá fogadtál.
Kész mindenha lelkem néked énekelni,
Mind e világ előtt rólad vallást tenni,
Sok jótételidért néked hálát adni,
Örökkön örökké tégedet dicsérni.
Home