Ó, én Uram és én Istenem

Ó, én Uram és én Istenem,

Tebenned vagyon reménységem,

Én oltalmamra légy jelen,

Tarts meg ellenségem ellen,

Hogy engemet el ne ragadjon,

Mint éh oroszlán, meg ne rágjon,

Amidőn nincs segítségem,

Aki megmentene engem.

Hogyha én ezt tettem, Úr Isten,

Avagy hamisság van kezemben;

Hogyha gonoszt tettem ennek,

Ki örült békességemnek;

Hogyha valaki abban megért,

Hogy gonoszt fizettem a jóért;

Sőt, ha jól nem tettem azzal,

Ki nekem volt bosszúsággal:

Ámbár kergessen ellenségem,

És bátor megragadjon engem,

Életemet földhöz verje,

Dicsőségem porrá tegye!

Kelj föl azért nagy haragodban,

Ellenségem ellen támadván;

Add meg az előbbi tisztem,

Kit rendeltél, Uram, nekem!

Nagy sereggel aztán a népek

Hozzád gyűlnek és körülvésznek,

Azért, Úr Isten, támadj fel.

Magas helyre köztök állj fel!

És ottan ítéljed a népet,

Ki jól rendelhetsz mindeneket,

És engem hűségem szerint,

Ítélj igazságod szerint!

Verd meg az istenteleneket,

És védelmezd meg híveidet,

Mert mindeneknek titkait,

Látod, Uram, szívit-lelkit.

Te vagy paizsom, igaz Isten,

És nem hagysz el veszedelmemben,

Ki a híveket megtartod,

A gonosztól takargatod.

Azért Istennek adok hálát,

Hirdetem ő szent igazságát,

És felséges szent nevének

Dícséreteket éneklek.

Home