Bár Isten volt, és ember lett
Bár Isten volt, és ember lett,
De mégsem ismerték;
Az Emberfia sok jót tett,
Még így sem kedvelték.
Csak embert láttak őbenne,
Nem Isten Fölkentjét,
S hogy prófétánál több lenne, Azt alig sejtették.
De Péter a Lélek által
Ott felismerte őt,
És megvallotta nagy bátran
Az emberek előtt:
Te Krisztus vagy, a Messiás,
Az Isten egy Fia!
Nincs is szívünknek senki más, Kiben kell bíznia!
Megkérdez az Úr téged is,
Hogy kinek tartod őt…
Tán elnémít a kétkedés,
Mely szíved mélyén nőtt?
Ne gyűjtsd a balga érveket
S mi tőle távolít,
De hittel hajtsd meg térdedet,
Hidd el, ez boldogít!
Bár benne sokan kétkednek,
S őt most is támadják;
De boldogok mind, kik hisznek,
S Péterrel ezt mondják:
Te Krisztus vagy, a nagy Király,
Az Isten egy Fia!
Megvalljon téged szív és száj,
Ó, mindenek Ura!
Home