Válladon (Hogyha célt téveszt a lábam)
Hogyha célt téveszt a lábam,
Hogyha kétség lett a társam,
Félnem mégsem kell,
mert nem felejtesz el.
Hogyha fájó terhet hordok
és újra szégyent vallok,
Te közel jössz hozzám,
bánkódsz életem sorsán.
Segítségem vagy,
közelséged el nem hagy,
Hordod gyenge életem,
megtört és megfáradt lelkem
a válladon, a válladon.
Menedékem vagy,
kegyelmed hozzám oly nagy,
Rád bízom az értelmem,
érzelmem, mindenem,
hordozd a válladon, a válladon.
Ami eltört, megjavítod,
ami eltűnt, visszahozod,
mindig tökéletes terved,
én békét lelek Benned.
Menedékem vagy,
kegyelmed hozzám oly nagy,
Rád bízom az értelmem, érzelmem, mindenem,
hordozd a válladon, a válladon.
Home