Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik

Kapuk, emelkedjetek!

Kiáltó szó hallik,

Ím, jő fejedelmetek,

Az idő hajnallik:

Harmattal rakott feje,

Véle sok áldása,

Bétölt teljes ideje,

Hogy minden test lássa.

Ímhol jő a Vőlegény,

Lelkem, menj elébe,

Keresd nyugtod, mint szegény,

Gazdag kebelébe’.

Kedves vendéget várok,

Szívem ajtajárul

Hulljanak a závárok,

Mert már közel járul.

Már az ég harmatozzon,

A föld igazságot,

Mint bő gyümölcsöt, hozzon:

Indíts vigasságot,

Ó, kegyes Immánuel,

Mert várlak valóba’;

Ó, te kisded Sámuel,

Jöjj el már Silóba!

Az utat egyengessed,

Szívemben a mérget

S ürömgyökért égessed,

Lelkemről a kérget,

A keménységet vedd ki,

Hogy meglágyulhassak,

A gazt s gerendát szedd ki

Szememből, hogy lássak.

Az Illésnek lelkével

Ruházz fel engem is,

Szent szerelmed tüzével

Égjen én lelkem is.

Áldj meg oly kegyességgel,

Hogy higgyek és szóljak,

Hűségedre hűséggel

Másokat unszoljak.

Isten Báránya, jövel,

Mutasd szelídséged;

Uram, felemelt fővel

Várom idvességed.

Igazság napja, támadj,

Adj világosságot,

Magamnak nincs: reám adj

Örök igazságot.

Dávid gyökere s ága,

Fényes hajnalcsillag,

Pogányok kívánsága,

megígért áldott mag;

Isai törzsökéből

Származott vesszőszál:

Nékem Atyád kedvéből

Erős torony s kőszál!

Bennem az Úr temploma

Általad készüljön,

Vesszen a bűnnek nyoma,

Lelked újjászüljön.

Méltóztass személyedre

E gyarló világon,

Dicső jelenlétedre

Dűljön le a Dágon.

Tégy szívedre pecsétül,

Bélyegül karodra:

Így lelked erejétül

Élek csak számodra.

Mindvégig velem maradj

Mennyei erővel,

Holtom óráján ne hagyj,

Jövel, Ámen, jövel!

Home