Ha reád gondolok, ó, Betlehem

Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Nagy öröm tölti el a kebelem.

Istenünk nagy kegyét itt láthatom,

Jézusom kegyelmét csodálhatom.

Fölvette a nyomort önkéntesen,

Megjelent egy kicsiny, szegény helyen,

Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,

Pedig a menny üdve nála vagyon.

Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Vigaszom csakhamar én meglelem.

Hisz lehet helyzetem bármily szegény,

Meg nem vet Jézusom, jól tudom én.

Eljön ő szívesen meg nem utál,

Benne a szív hű barátra talál.

Ki értem fölvette a nagy nyomort,

Mostan is hű kezén ápolva hord.

Ha reád gondolok, ó, Betlehem,

Helyzetem csakhamar megérthetem.

Tán a szívem csupán egy palota,

Földi fény, dőreség, nagyzás hona?

Vagy pedig szívem kicsiny Betlehem,

S megszülettél benne, ó, Mesterem?

Jó tehát, üdvös és kívánatos:

Legyen a szív szelíd s alázatos!

Home