A jászolnál

Betle‍‍hemi hűvös éjjel

A sö‍‍tétben fény ra‍‍gyog.

Szúrós szalmán Ő a kisded,

A vi‍‍lágnak fényt ho‍‍zott.

Angyal‍‍kórus zeng ma glóriát,

Dicső‍‍ség és szent i‍‍mádat!

Az én szívem is hódol s úgy imád,

Mint az angyal a jászolnál,

Mint az angyal a jászolnál.

Bárcsak jászlad lenne szívem,

Ez a kopott menedék!

Ide hívlak, várlak Téged,

Bennem vágyad tüze ég.

Bennem, tudom, nem nagy pompa vár,

Szívem kopott barlang, jászol.

Csöndes szóval, félve nyújtom át,

Mint a pásztor a jászolnál,

Mint a pásztor a jászolnál.

Fényes csillag járt fölöttem,

amíg utam jött feléd.

Bűnös lelkem most ne nézzed,

csak a szívem énekét!

Ajándékba ezt adom ma át

a Nagy Isten Szent Fiának.

Térdre hullok s mondok hő imát,

mint az ember a jászolnál,

mint az ember a jászolnál.

Éltem élted fénye járja át,

Békességed elvarázsol,

Térdre hullok s zengek hő imát,

mint az ember a jászolnál, (mint az angyal a jászolnál,)

mint a pásztor a jászolnál, (mint az ember a jászolnál,)

mint az angyal a jászolnál, (mint a pásztor a jászolnál,)

… Én, az ember a jászolnál.

Home