Egykor a bűn sarában – v2
1. Egykor a bűn sarában voltam veszve,
A szennytől, mélytől fényt nem láttam én.
A bűnnek éje tartott fogva engem,
De Jézus drága karja nyúlt felém.
A bűneimnek szennyét eltakarta,
Lemosta drága vére bűneim,
S én álltam szégyen között bűntudattal,
Ő letörölte bánatkönnyeim.
Ó, drága Jézus, kedves vagy nekem,
Fogadd el tőlem gyarló életem.
Tartsd azt magadnál, drága Őrizőm,
Legyen a mennyben még dicsőbb öröm.
2. A Golgotának keresztjét mutatta,
Hogy bűneim felvitte arra mind,
Hogy adósságom nincs, mert lefizette,
Hogy tette engem bűnbánatra int.
A drága Megváltónak nagy kegyelme
Tette e nagy irgalmat énvelem,
Hogy én, cserébe, adjam át egészen
Törékeny, gyenge, gyarló életem.
3. Kezén azért lett seb, hogy ölelhessen,
Hogy oltalmazzon bajon, vészen át.
A lábán azért, hogy értem jöhessen,
Meglássam én is menny dicső honát.
Szent szívén azért, hogy Ő szerethessen,
Szerelmes szíve boldoggá tegyen.
Szenvedett halált, gyalázatot értem,
Hogy nekem örök életem legyen.
4. A drága, jó Atyához nyitott utat;
Ez út nekem is Golgotán vezet,
Már boldog szívvel járok nyomdokában,
Mert az út végén drága cél lebeg:
Oly dicső, égi glóriának fénye,
Beragyogja az örök életem,
S az égi Bárány dicső énekével
Elzengem örök dicséretemet.
Home