A gonosztévőknek dolgán

A gonosztévőknek dolgán

Eszembe veszem azt nyilván,

Hogy Istenre nincs gondja.

Magában felfuvalkodik,

Bűneitől meg nem szűnik,

A híveket utálja.

Hamis és hazug beszéde,

Jó tanúsághoz nincs kedve,

És nem jár igazsággal;

Hívságot gondol ágyában,

Foglalatos gonosz útban,

Semmi bűnt ő nem utál.

Uram, a te nagy hűséged

Égig ér, kegyelmességed

Mind a felhőkig felhat. :/:

Mint a hegy, te igazságod,

Törvényed mélység, megtartod

Az embert és a barmot.

Te kegyességed mily drága! :/:

Azért a te szárnyad alá

Emberek folyamodnak,

Kik jól megelégíttetnek,

Mint bő vízzel, legeltetnek

Javaival házadnak.

Nálad az élet kútfeje,

Világodnak nagy ő fénye,

Mely nekünk szépen fénylik. :/:

Bővítsd rajtuk kegyességed,

Akik jól ismernek téged,

Szívvel neved tisztelik!

Ne hagyd, hogy a kevély lába :/:

Rám rohanjon, és hatalma

Letapodjon a földre;

Adjad, hogy a hitetlenek

Megessenek, süllyedjenek,

Fel se keljenek többé!

Home