A gonosztévőknek dolgán

A gonosztévőknek dolgán
Eszembe veszem azt nyilván,
Hogy Istenre nincs gondja.
Magában felfuvalkodik,
Bűneitől meg nem szűnik,
A híveket utálja.
Hamis és hazug beszéde,
Jó tanúsághoz nincs kedve,
És nem jár igazsággal;
Hívságot gondol ágyában,
Foglalatos gonosz útban,
Semmi bűnt ő nem utál.

Uram, a te nagy hűséged
Égig ér, kegyelmességed
Mind a felhőkig felhat. :/:
Mint a hegy, te igazságod,
Törvényed mélység, megtartod
Az embert és a barmot.
Te kegyességed mily drága! :/:
Azért a te szárnyad alá
Emberek folyamodnak,
Kik jól megelégíttetnek,
Mint bő vízzel, legeltetnek
Javaival házadnak.

Nálad az élet kútfeje,
Világodnak nagy ő fénye,
Mely nekünk szépen fénylik. :/:
Bővítsd rajtuk kegyességed,
Akik jól ismernek téged,
Szívvel neved tisztelik!
Ne hagyd, hogy a kevély lába :/:
Rám rohanjon, és hatalma
Letapodjon a földre;
Adjad, hogy a hitetlenek
Megessenek, süllyedjenek,
Fel se keljenek többé!

Home