Mily unalmas, bús, üres
Mily unalmas, bús, üres órák,
Ha Jézust nem láthatom!
Szép madárkák, felhők
S virágok ah! minden csak fájdalom!
A nyár messze tűnik ilyenkor,
A mező is letarolt,
De hogyha Ő velem van,
Akkor télben is tavasz ragyog.
Az Ő neve legdúsabb illat
És hangja legszebb zene.
Úgy megtelik szívem örömmel,
Ha rajtam függ két szeme.
Ó! bár volna Ő közel mindig,
Sohasem kívánnék mást!
Így nem volna boldogabb senki
S feledném az elmúlást.
Oly megnyugvást jelent Őt látni,
Ő egész világ nekem!
Nincs változás időben,
Színben, történjék bármi velem.
Míg érzem lángját szerelmének,
Addig csak játék a gond.
A börtön is palota lesz,
Ha Jézussal együtt vagyok.
Ó! Uram, ha a tied vagyok,
Ha Te vagy napom s dalom,
Mondd: mért oly hosszú s hideg a tél,
Mért emészt bú, fájdalom?!
Ó! űzd el a felhőt egemről,
Csillogjon ott a remény,
Vagy vígy’ engem magadhoz fel, fel,
Hol nem jő tavaszra tél!
Home