Az elrejtett kírály
Százfelé szórt gyémántok a széles út mentén,
De bárhová mész, Ő áll ott, mert Jézus téged néz.
Vállain volt más sorsa, gyűlölet, korbács,
De víztükörben átmossa a szívedet, hogy láss.
Az a titkos kincs olyan drága, az a jászol, szép palotád,
Minden más lesz majd kopogására, jön az elrejtett Király.
Vére élő váltságdíj az Őt verők lelkén,
Ha más el is megy, rád számít, de mondd, hová mennél?
Ő a tékozlót hazavárja ott, a boldog nagy vacsorán,
De csak keskeny út visz a házába, mindig hív, hogy rátalálj.
Ide eljönnek, akik szomjaznak, kik a kincset gyűjtik a holnapnak,
Kiket szólított és kik elhitték, így nem hallottak soha senkit még.
Bűneinket megbánva a szenvedésénél,
Látjuk majd, mert feltámadt a hajnal fényénél.
Mindig hív, hogy rátalálj,
Mindig hív, hogy rátalálj.
Home