Ó seregeknek Istene, mely

Ó seregeknek Istene, mely kedves gyönyörűsége

A Te szerelmes hajlékidnak!

Az én lelkem fohászkodik,

Tornácidba kívánkozik.

Ó! Istene a magasságnak!

Áhítozik testem, lelkem

Tehozzád élő Istenem!

A verébnek is van fészke és honjában költ a fecske.

Én királyom, hatalmas Isten,

Hol vannak a Te oltárod

És Te szentséges hajlékid,

Hol dicsértetel felségesen?

Mert boldog az olyan ember,

Ki Téged házadban tisztel.

Mi erős pajzsunk, Úr Isten, nézz fölkentedre

Kegyesen, hogy kívánkozik lelkem hozzád!

Jobb egy nap a Te házadban,

Mint ezer hűtlen sátrában;

Mert kapunálló lennék inkább

A te házad tornácában,

Mint laknék gonosz sátrában.

Mert nékünk fényes napunk az Isten és a mi

Pajzsunk, nagy dicsőséggel szeret minket

És kegyelmes mindazokhoz, kik hívek az Ő útához;

Sok javaival, áldja őket.

Boldog az ember életében,

Aki bízik az Istenben!

Home