Bizonyára jó az Isten

Bizonyára jó az Isten,

Híveihez kivált képpen,

Akik szívüket tisztán tartják,

Az ő jóvoltát azok látják.

De én már csaknem elhajlék,

Úgy megtántorodék lábam,

Járásomban úgy megbotlám,

Hogy csaknem szörnyen ledűlék.

Mert bosszankodom e népre,

Kinek nagy esztelensége,

Midőn látom, hogy a hitlenek

Jó szerencsében, vígan élnek;

A halállal nem bajlódnak,

Semmi fájdalmat nem látnak,

És kövérek ő testükben,

Élnek nagy jó egészségben.

Mit használ tehát énnékem,

Hogy tisztán tartom én szívem?

És micsoda hasznom van abban,

Hogy kezem mosom tisztaságban?

Ímé, mind hiába marad,

Hogy én így kesergettetem,

Ottan marad büntetésem

Reggel, mihelyen megvirrad.

De én mindig nálad vagyok,

És közeledben maradok,

Mert te megtartál jobb kezeddel,

Nagy ínségemben nem hagyál el.

Tanácsoddal vezérlj engem,

És igazgass ösvényedre,

Aztán végy fel dicsőségre,

Tégy ily kegyesen énvelem!

A mennyekben te vagy nekem

Csak egyedül én Istenem;

Ez egész földön senki nincsen,

Kit kívüled lelkem kedveljen.

Ha elfogy testem és lelkem,

Mégis vigasztalsz szívedben;

Egyéb részem nekem nincsen

Tenáladnál, én Istenem!

Mert kik tőled eltávoznak,

Azok elvesznek, romlanak;

Elveszted azokat hirtelen,

Kik bíznak bálvány-istenekben.

Azért én néked ezt mondom:

Közelséged oly jó nékem,

Mert te vagy én menedékem,

És jótéted magasztalom!

Home