Ó, felséges Úr, egek királya

Ó, felséges Úr, egek királya!

Nagyságod a menny és föld csudálja;

Nevedre minden térdek meghajolnak,

Széked előtt angyalok udvarolnak.

Mégis hozzánk úgy leereszkedtél,

Hogy Fiad által Atyánkká lettél,

És mikor szükségünkben esedezünk,

Gyönyörködöl, ha Atyánknak nevezünk.

Nagyobb kegyelem ennél mi lehet,

Hogy a bűnös tehozzád úgy mehet,

Mint Atyjához, aki könnyen könyörül

És szerelmes fia kárán nem örül.

A terhes kereszt alatt levőknek,

Ínség, betegség alatt nyögőknek

Az az egy gondolat ad könnyebbséget,

Hogy Atyjuk vagy s látsz bajukban jó véget.

Ó, édes Atyánk, nyújtsd kegyelmedet,

Hogy mi is úgy szeressünk tégedet,

Mint a fiak, kik érzik, hogy illetlen,

Ha szívük az atyjukhoz tiszteletlen.

Emeld fel lelkünk gyakran mennyekbe,

Hogy ne merüljünk a földiekbe,

Hanem addig is, míg majd haza mégyünk,

Hozzád vágyódásunkkal otthon légyünk.

Home