Itt állunk színed előtt szennyesen
1. Itt állunk színed előtt szennyesen.
Itt állunk, a szívünk a lelkünk
valami ragyogó ünnepet éhez.
Itt állunk, nézz le reánk,
ki a Golgotáig vitted a sorsunk
Nehéz, véres, gyötrő utakon át!
Nevess ránk.
Lábad elé tesszük kincseinket.
Mire letesszük, már semmit sem ér.
2. Itt állunk, a szívünk csendben ünnepel.
Itt állunk, és arra gondolunk,
talán a szürke fehér lesz egyszer.
Home