Úr Jézus, aki felséggel

Úr Jézus, aki felséggel,

És dicsőséggel mentél égbe

És ottan vettél hatalmat,

Nagy birodalmat, teljességbe:

Lelkünk áldja istenséged

És híven téged magasztalunk,

Bárha nem látunk szemünkkel,

De hitünkkel megtapasztalunk.

Te is e dicsőségedből,

Szent székedből fordítsd le szemed, :/:

Erőtlen teremtésidre,

Híveidre öntsd ki érdemed.

Mennyben létednek hasznában,

Javaiban részesekké tégy;

Szent Atyád előtt érettünk,

Kik vétettünk, esedezőnk légy.

Mivel te utat nyitottál

És tanítottál mennybe menni, :/:

Adjad, hogy téged kövessünk

És siessünk nyomodba’ lenni.

Segítsd igyekezetünket,

Vond szívünket te magad után,

Hogy a te akaratodnak

S nyomdokodnak járhassunk útján.

Míg bujdosunk e pusztában

S mint hazánkba, az égbe érünk, :/:

Légy kezesünk, védj bennünket,

És hitünket neveljed, kérünk,

Hogy a veszedelmek között

Megütközött köztünk ne légyen,

Hitünknek elevenségét,

Reménységét ne érje szégyen.

Majd ha megfutjuk pályánkat,

Várt pálmánkat a kezünkbe add, :/:

Lelkünket, ó, szerelmesünk,

Hű kezesünk, magadhoz fogadd!

Testünket is emeld végre

Dicsőségre isteni karral,

Hol tégedet szemlélhessünk,

Dicsérhessünk az égi karral.

Home