Miért vetsz minket így el

Miért vetsz minket így el, Úr Isten?

Mire haragszol mireánk enynyire?

Míglen gerjed föl haragodnak tüze

Juhaidnak nyájára ily igen?

Emlékezzél meg te seregedről,

Melyet régente magadnak szerzettél;

Felvett örökségedről emlékezzél,

A Sion hegyén lakóhelyedről!

Kelj föl, és végre jövel, Úr Isten:

Szent templomodat rútul összedönték,

Mindent elrontott benne az ellenség,

Pusztaságot tőn te szent helyeden!

De az Isten én királyom régen,

Aki engemet bírt és jól vezérlett.

Hatalmát jelentvén e világ előtt,

Hogy segedelmem ő mindenekben.

Te isteni nagy bölcsességeddel

Bizonyos határt vetettél a földnek,

És különbségét a nyártól a télnek

Elosztád hévséggel és hideggel.

Ne engedd hátra térni szégyennel

A te nyomorult szegény szolgáidat;

Fordítsd hozzájuk te nagy jóvoltodat,

Hogy nevedet dicsérjék víg szívvel!

Home