Az Úr Isten az én világosságom

1. Az Úr Isten az én világosságom,

És idvességem, hát kitől félnék?

Ő életemnek ereje, jól tudom:

Ki volna hát, akitől rettegnék?

Midőn a kegyetlen gonosztevők,

Mint ellenségim, énreám törnek,

Hogy engemet ugyan megégyenek:

Megbotolnak és mind elesnek ők.

2. Hogyha táborral körülvennének is,

De mégsem félne semmit én szívem;

Ha szintén az ellenség közt volnék is:

Őbenne vetném mégis reményem.

Egy dolgot kívántam én az Úrtól,

Melyet még most is kérek nagy bízván:

Hogy lakhassam az Úrnak házában,

Míg e földön élek jóvoltából.

3. Melyet én azért kérek, hogy meglássam

Az Úrnak felséges dicsőségét,

És Ő szent templomát látogathassam,

Mely tisztességére építtetett.

Mert engem hajlékába takarít

Én háborúságimnak idein,

És elrejt engem rejtekhelyein,

Magas kősziklára felemelít.

4. Mert mind én atyám s anyám elhagy engem,

De az Úr kegyesen hozzá vészen.

Mutasd meg, Uram, te utadat nékem,

Ellenség ellen tarts ösvényedben!

Kívánságukra ellenségimnek

Ne adj engemet, mert sokan vannak,

Kik ellenem hamisságot szólnak,

Hazudnak és erőszakot tesznek.

5. Ha nem hittem volna, hogy még éltemben

Jóvoltát az Úrnak meglátandom

Az élőknek földén: hát immár régen

Odalett volna minden én dolgom.

Várjad azért bizonnyal az Urat,

Légy víg és bátorságos szívedben,

Mert téged megtart a nagy Úr Isten,

Csak tőle várjad hát oltalmadat.

Home