Mint a szép híves patakra

Mint a szép híves patakra

A szarvas kívánkozik,

Lelkem úgy óhajt Uramra

És hozzá fohászkodik.

Tehozzád, én Istenem, szomjúhozik a lelkem,

Vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?!

Könnyhullatásim énnekem

Kenyerem éjjel, nappal,

Midőn azt kérdik éntőlem:

Hol Istened, kit vártál?

Ezen lelkem kiontom

És házadat óhajtom,

Hol a hívek seregében

Örvendek szép éneklésben.

Én lelkem, mire csüggedsz el?

Mit keseregsz ennyire?

Bízzál Istenben, nem hágy el,

Kiben örvendek végre,

Midőn hozzám orcáját

Nyújtja szabadítását

S én dicsérem szívből Őtet,

Áldom az én Megmentőmet.

Home