Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten
Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten,
Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő,
És a földön már sok a tökéletlen,
Nincs emberek közt igaz beszédű.
Ezek egymásnak szólnak csak hívságot,
Dolgukat festik szép beszédekkel;
Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot,
De nyelvük nem egyez ő szívükkel.
Csalárd ajkukat elveszti az Isten,
Eltörli hízelkedő nyelvüket,
Kik kevélységükben szólnak nagy fennen,
És csúfolják az együgyűeket.
És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel,
Hogy minket minden nagyra becsüljön;
Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel,
És senki sincs, ki velünk pöröljön.
Azért mond Isten: ímé, a szegények
Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak;
Azért őket megszánom és felkelek,
És kezükből kimentem azoknak.
Az Istennek mondási oly igazak,
Mint a drága ezüst, kit a tűzben
Az ötvösök kohókban tisztítottak,
És hétszer megeresztettek szépen.
Tartsd meg azért népedet kegyelmesen,
Kérünk, jóvoltodból reánk tekints!
Őrizz meg örökké e nemzet ellen,
Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!
Mert a gonoszok nagy fennen forgódnak,
Udvaroltatnak nagy kevélységben,
Midőn a rosszak felmagasztaltatnak,
És a jó ember nincs becsületben.
Home