Én nem tudom, mért
Én nem tudom, mért szeretett úgy minket,
Kit hódoló angyalsereg imád?
Miért akart Ő bűnös tévelygőket megkeresni,
Mint pásztor elveszett juhát?
Csak azt tudom: lejött közénk a földre,
Hol jászolágy volt első otthona;
S hogy kicsiny Názáret ácsműhelyén át
Eljött Megváltónk, Isten egyszülött Fia.
Hogy lehetett oly végtelen türelme?
Mit szenvedett! – azt el nem mondhatom.
Hogy törte szívét kínkereszten össze
A harminchárom éves néma fájdalom?
Csak azt tudom: megtört szíveket gyógyít
És bátorít, ha félelem fog el;
Bűn szolgaságát szabadságra váltja,
Mert itt van Jézus, még velünk Immánuel!
Hogy lesznek mind az Övé a népek?
Hogy veszi át e földön örökét?
A bölcsek szomját, bűnösök szükségét
Hogy’ teljesíti be, előttem még sötét.
Csak azt tudom: dicsőségben meglátja
Minden szem Őt, ha majd ítélni jő;
Az égre felragyog tündöklő napja
És felismerik szerte a világon Őt.
Egész világ mind hódol majd előtte,
Mikor szavára minden vész elül?
Ó! mily dicső öröm lesz, hogyha végre
Szeretettel a szív egész’ beteljesül!
Csak azt tudom: Az ég is harsonázik
És karba’ zeng a lelkes emberár.
Az ég s a föld is ujjongja egymásnak,
Hogy a világ Üdvözítője a király!
Home