Csak te (A megfelelés hegyét…)
A megfelelés hegyét
Hányszor megmásztam már
az évek során.
De sosem értem fel még
a csúcsra talán,
Sok volt a buta szabály:
Milyen egy jó keresztény,
Hogy él és mit csinál.
Ó hányan megmondták már:
„Állj be a sorba csináld,
Amit a rendszer kíván!
Vigyázz, hogy el ne hibázd!”
Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te!
Csak Te!
Az első szeretetet
valahogy elhagytuk már,
Sok minden rakódott rá.
Elrepült kétezer év,
Csak egy távoli kép
az élő Isten ma már.
Az évszázadok alatt
letisztult liturgiák
megmondják hogyan csináld.
Sok bába közt a gyerek
valahogyan elveszett,
Szívekben sír a hiány.
Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te!
Csak Te!
Mert nem változtál semmit,
Ugyan az vagy aki voltál.
Várom, hogy felépüljön bennünk
A neked szentelt oltár.
Ahogy igazi tűz lángol,
Minden salakot eléget.
Várod, hogy rád találjunk újra
És végre megismerjünk téged.
Home