Én igazságomnak Istene

Én igazságomnak Istene,

Hallgasd meg én kiáltásom!

Szánj meg és tekints ínségemre,

Te vigy engemet tágas helyre,

Midőn itt szorongattatom!

Ti nagy urak, míglen gyaláztok

Engemet tisztességemben?

És ily hívságban míg maradtok?

Hazudozásra mit vágyódtok?

Mit gyönyörködtök ezekben?

De vegyétek jól eszetekbe,

Hogy az Úr Isten engemet

Bévett kedvébe, kegyelmébe,

Csuda mód megmentett engemet,

És meghallja kérésemet!

Rettegjetek hát és lássátok,

Hogy ellene ne vétsetek;

Magatokat meggondoljátok,

Az ágyasházban ha nyugosztok,

Hogy lehessen csendességtek!

Az igazak áldozatjával

Áldozzatok az Istennek;

Jó élettel és igazsággal,

És az Istenben bátorsággal

Bízzatok és örvendjetek!

De sokan mondják azt minékünk:

Ki vezérl minket a jóra?

Azért téged, Úr Isten, kérünk,

Mutasd kegyes orcádat nékünk,

Jöjjön el az áldott óra!

Mellyel inkább vigasztalsz engem

És örvendeztetsz szívemben,

Hogynem kiknek sok mustjok terem,

Búzájokkal rakva sok verem,

Mikkel élnek bőségesen.

Azért élek jó békességben,

Fekszem, aluszom kedvemre,

Uralkodván lakom földemben

Bátorságos örvendezésben,

Mert az Úr vigyáz éltemre.

Home