Áldjad, én lelkem, felséges Uradat

Áldjad, én lelkem, felséges Uradat,

Dicséretére emeld fel szavadat,

Jóvoltát hirdesd lelki örömmel!

Terólad, Uram, csak rólad éneklek,

Mindenek felett Tégedet szeretlek,

Mert voltál hozzám nagy kegyelemmel.

Gyarló éltemnek kezdetitől fogva

Tartott kegyelmed én kezemnél fogva,

Te szent szemeid én reám néztek;

Erőtlen voltom még gyenge korában

Talált nyugalmat szárnyad árnyékában,

Midőn mellőlem sokan elvesztek.

Keresztyén szülék által felneveltél,

Engem, méltatlant, frigyedbe bévettél,

Tettél házadnak élő tagjává.

Szent Irgalmadból énreám is tére

Áldott Fiadnak drágalátos vére,

Hogy a bűn ne tenne prédájává.

A keresztségnek külső fürdőjével,

Mint kegyelmednek bizonyos jelével

Megmosád gyenge s erőtlen testem;

Így szent házadban engem béavattál,

A pogányoktól híven elszakasztál,

Midőn én azt még nem is kerestem.

Bízzál hát, lelkem, a te Istenedben,

Ki Atyáddá lett még gyengeségedben.

Mint a vízzel megmosá testedet,

Úgy szent Fiának drága érdemével,

Azzal érdemlett áldott Szentlelkével

Bűneidből megtisztít tégedet.

Tehozzád is, csak tehozzád emelem

Szívemet, ó nagy jóság és kegyelem;

Idvességemet tetőled várom.

Ne hagyj el engem, ha Istenem lettél,

Végezd el a jót, amit elkezdettél,

Ó én Uram, Atyám és kővárom!

Home