A mennyben othonom

A mennyben otthonom, hol nincs már szenvedés,

Hol gond és fájdalom s halál nem ismerős,

Hol béke vár reám s vihar nem ostromol,

Ahol, szegény szívem megnyughatol.

Ó! szép hazám, dicső hazám,

hol öröklét derül reám,

Ahol nem lesz sírás, elválás, búcsúzás,

csak fény s megújulás, ó! szép hazám!

Ott, túl idők ködén, dicsőség fényében,

Révpartod int felém, ezt látja már hitem;

Mit életfád terem, mit véred ád nekem,

Azt csendben, boldogan élvezhetem.

Rám is gondolt Uram: készített hajlékot,

Vére hullásiban örök üdvöt adott.

Ott, túl a fényben, én szent arcát nézhetem,

Hol teljes üdve, ím, enyém leszen.

Home