A mennyben othonom
A mennyben otthonom, hol nincs már szenvedés,
Hol gond és fájdalom s halál nem ismerős,
Hol béke vár reám s vihar nem ostromol,
Ahol, szegény szívem megnyughatol.
Ó! szép hazám, dicső hazám, hol
öröklét derül reám, Ahol nem lesz
sírás, elválás, búcsúzás, csak
fény s megújulás, ó! szép hazám!
Ott, túl idők ködén, dicsőség fényében,
Révpartod int felém, ezt látja már hitem;
Mit életfád terem, mit véred ád nekem,
Azt csendben, boldogan élvezhetem
Rám is gondolt Uram: készített hajlékot,
Vére hullásiban örök üdvöt adott.
Ott, túl a fényben, én szent arcát nézhetem,
Hol teljes üdve, im, enyém leszen.
Home