Vigy’ engem csónakon az Úr

Vígy’ engem csónakon az Úr elé,

Az örök virágos partok felé.

Mögöttem viharzik az óceán,

Mely űzte csónakom sok éjszakán.

Szirtek közt tajtékzik hullámverés,

Feléje hajtott a kétségb’esés,

Mégis, mert velem van az én Uram,

Célhoz visz engemet az én utam!

Ott van a reményem, bizodalmam,

Jézusom hűséges karjaiban.

Az élet viharja nem hat reám,

Szavára csendes lesz az óceán.

Ő viszi csónakom Atyja elé,

Gyönyörű, mennyei partok felé.

Int már a boldogok csillaghona,

Zeng már az angyalok hívó kara.

Isteni kormányos biztos kézzel

Átviszi csónakom minden vészen.

Gyötrelem kínárja majd’ eltemet,

Örvénybe kergeti lelkemet.

Körültem hullámok bősz tánca jár,

A bűnöknek szirtjén les a halál,

Mégis, mert velem van az én Uram,

Célhoz visz engemet az én utam.

Home