Én nem tudom, mért szeretett
Én nem tudom, mért szeretett úgy minket,
Kit hódoló angyalsereg imád;
Miért akart ő bűnös tévelygőket
Megkeresni, mint pásztor elveszett juhát?
Csak azt tudom: lejött közénk a földre,
Hol jászolágy volt első otthona,
Hogy kicsiny Názáret ácsműhelyén át
Eljött Megváltónk, Isten egyszülött Fia.
Hogy lehetett oly végtelen türelme,
Míg szenvedett, én el nem mondhatom?!
S hogy törte szívét kínkereszten össze
A harminchárom éves néma fájdalom?!
Csak azt tudom: tört szíveket meggyógyít,
Megbátorít, ha félelem fog el,
Bűn szolgaságát szabadságra váltja,
Mert itt van Jézus, még velünk Immánuel!
Hogy lesznek az Övéi mind a népek?
Hogy veszi át e földön örökét?
A bölcsek szomját, bűnösök szükségét,
Hogy teljesíti be, előttem még sötét.
Csak azt tudom: dicsőségben meglátja
Minden szem Őt, ha majd aratni jő.
Az égre felragyog tündöklő napja,
És ismerős lesz szerte a világon Ő.
Egész világ mint hódol majd előtte,
Mikor szavára minden vész elül?
Milyen dicső öröm lesz, hogyha végre
Szeretettel a szív egész' beteljesül.
Csak azt tudom: Az ég is harsonázik,
És karba’ zeng a lelkes emberár,
Az ég, a föld is ujjongja egymásnak,
Hogy a világ üdvözítője a Király."
Home