Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt

Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt,

Ránk borul már az esthomály;

Hajnali himnuszt néked zengtünk,

Most hozzád esti ének száll.

Hála, hogy ébren szentegyházad:

Nappalokon és éjeken

Szüntelen áldhat és imádhat,

Nem hallgat el egy percre sem.

Mert int a hajnal könnyű szárnya,

Nem pihen, partról partra kel,

Zeng új dicséret és új hála,

Néped imája nem hal el.

Már a nap távol testvért ébreszt,

Még alig hamvad fénye itt,

Friss ajak dicsér egyre téged,

És magasztalja tetteid.

Így legyen! Mert tiéd az ország,

A hatalom és dicsőség.

Jő a nap, melyen majd együtt áld

És együtt dicsér minden nép.

Home