Jer, lássuk az Úr keresztjét
Jer, lássuk az Úr keresztjét,
Melyet felvett érettünk,
Megszánván embernek vesztét,
Megfizete helyettünk.
Úr lévén, lett szolgává,
Mindeneknek csúfjává,
Istenségét elrejtette,
Midőn testünket felvette.
A Gecsemáné kertjében
Kezdette szenvedését :/:
Érezvén a kínt lelkében
S a halál rettentését,
Ivék keserű pohárt,
Fizette értünk az árt;
Véres cseppjei testének
Nékünk gyógyulást szerzének.
Itt szintén lelkéig hata
Sebes vizek mélysége, :/:
Itt kezdődék a nagy csata
S lelke keserűsége:
Egyedül hagyattaték,
Éjjel megfogattaték;
Ki mindent kézen fogva tart,
Megfogattatni így akart.
Feszítésre ítélteték
S gyalázatos kínokra, :/:
Pilátushoz vitetteték,
Önként ment ez átokra.
Ki ügyét hogy meghallá,
Őt ártatlannak vallá,
Mégis adá keresztfára,
A legkínosabb halálra.
Mint Prófétát, csúffá tették,
Mert befedvén szent fejét, :/:
Verték, s ki verte? kérdezték,
Kísértvén szent erejét.
Mint Királyt, meggyalázák,
Tövissel koronázák,
Náddal verék a bársonyban,
Csúfolák térdhajtásokban.
A fát adván szent vállára,
Mint Pap, meggyaláztaték, :/:
Az is lőn gyalázatjára,
hogy megostoroztaték.
A vitézek kifoszták,
És ruháit megoszták;
A nagy bűnöst elereszték,
A szentet fára függeszték.
Mily csuda buzgó szerelem:
Meghalni barátiért, :/:
De e kegyes Fejedelem
Meghalt ellenségiért.
Ez lelkünk drága bére,
Mert Isten fia vére:
Mily drága az az áldozat,
Mellyel romol a kárhozat.
Ezért szerzé szent asztalát,
Hogy e jót előadja, :/:
Szenvedését és halálát
Szemeink előtt hagyja.
A kenyér megtörése,
A bornak kitöltése
Lelke, teste szenvedését,
Jelenti megöletését.
Ez egyszerű vendégségben
Jézussal egyesülünk, :/:
Egy kenyérből e szentségben
Hívők mind részesülünk.
E rövid szent vacsora
Mutat mennyei jóra;
Ezt az ő kínt látott teste
Választottinak kereste.
Az Úr sebei mi sebünk,
Halálunk ő halála; :/:
Ő érdeme mi érdemünk,
Részesülés ez nála.
Pecsétli ezt az étel,
Együtt a pohárvétel:
Testét midőn hittel esszük,
Magunk ő testévé tesszük.
Ez eledel zálog nékünk,
Hogy lesz mennyben menyegzőnk, :/:
Ezzel hitünk, reménységünk:
Öregbül lelki erőnk.
De mit ér sokszor enni,
E szent vacsorát venni,
Ha lélek szerint nem élünk,
Büntetést enni nem félünk?!
Ha meghaltunk Úr Jézussal,
Nem illik már vétkeznünk; :/:
Feltámadván Úr Krisztussal,
Le kell a bűnt vetkeznünk.
Mint mennyei lakosok,
Legyünk tiszták s okosok;
Mint testének s vendégének,
Szükséges lennünk szenteknek.
Isten ártatlan Báránya,
Méltó vagy, hogy végy áldást, :/:
Mert érdemed azt kívánja,
Végy tőlünk hálaadást!
Végy örök dicsőséget,
Hatalmat, tisztességet,
Mert értünk megölettettél,
Atyádnak eleget tettél.
Add, Úr Jézus, halálodban,
Követnünk életedben, :/:
Szentséges tudományodban,
Szelíd szenvedésedben.
Légyünk alázatosak.
Mindenhez irgalmasak;
Segélj erre Szentlelkeddel,
Oktass, vezérelj igéddel!
Home