Én zörgetek kegyelmem

Én zörgetek kegyelmem idején,

Az ajtón gyermekem,

Boldog, ki hallja szóm, siet felém

S ajtót nyitánd nekem.

Ővele együtt vacsorálok,

Az igével melléje állok.

Előtte feltárulnak az egek;

Én zörgetek, én zörgetek!

Én zörgetek, nézz meg csak engemet:

Lásd ezt a hű szívet,

E töviskoszorút, e sebhelyet

S tiéd leszek, tied.

E forró vágy miattad éget,

Régóta úgy kereslek téged,

Ki a keresztfán érted szenvedett,

Én zörgetek, én zörgetek!

Én zörgetek, ne mond: a szél zörög

A száraz ágakon.

Megváltód az, Istened, az örök,

Ó! hallgasd szózatom!

Most még jövök lágy suttogással,

Egykor talán viharzúgással;

Hidd: szavaim nem gyermekképzetek:

Én zörgetek, én zörgetek!

Én zörgetek, mint vendéged ma még,

Ajtódon, gyermekem.

Egykor porsátorod omolva szét,

Te zörgetsz majd nekem.

Ki itt hallgat az Úr szavára,

A menny ki lészen néki tárva.

Annak, ki megvet, zárvák az egek,

Én zörgetek, én zörgetek!

Home