Szabadíts meg és tarts meg, Uram, Isten

1. Szabadíts meg és tarts meg, Uram, Isten,

Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő,

És a földön már sok a tökéletlen,

Nincs emberek közt igaz beszédű.

2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot,

Dolgukat festik szép beszédekkel;

Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot,

De nyelvük nem egyez ő szívükkel.

3. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel,

Hogy minket minden nagyra becsüljön;

Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel,

És senki sincs, ki velünk pöröljön.

4. Azért mond Isten: ímé, a szegények

Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak;

Azért őket megszánom és felkelek,

És kezükből kimentem azoknak.

5. Az Istennek mondási oly igazak,

Mint a drága ezüst, kit a tűzben

Az ötvösök kohókban tisztítottak,

És hétszer megeresztettek szépen.

6. Tartsd meg azért népedet kegyelmesen,

Kérünk, jóvoltodból reánk tekints!

Őrizz meg örökké e nemzet ellen,

Hozzánk mindenkor jókedvet jelents!

Home