Éj, titokteljes, áldott
Éj, titokteljes, áldott,
Betlehemi, békehangú éjjel,
Jöjj, ragyogd tele könnyes ridegszavú éjszakám!
Szent bajnokodnak fénye gyújtson lángot
Szívem bús oltárán,
Tekintsen szent mosollyal rám!
Éj, betlehemi éj, mit adtál te
E vértől ázott földnek?!
A te szülötted él,
Őt le nem győzi: semmisem!
Bár dübörög a föld
S gyűlöletnek gyilkos szele éled,
Ó! betlehemi éj, csak rólad zengek én,
Csak neked örül a szívem!
Bár bordaloktól hangos ünnepléssel
Hódolnak a népek,
Ah! nem ismernek téged,
Betlehem szent Bajnoka!
Csak testi létük kénye, kedve
Fűti szívük minden vágyát,
De engem köt a szent Csoda.
Éj, betlehemi éj, mit adtál te
E vértől ázott földnek?!
A te szülötted él,
Őt le nem győzi: semmisem!
Bár dübörög a föld
S gyűlöletnek gyilkos szele éled,
Ó! betlehemi éj, csak rólad zengek én,
Csak neked örül a szívem!
Éj, szelídhangú, csendes,
Betlehemi, angyaldalos éjjel,
Te itatod meg fényre:
Mennyre szomjas lelkemet!
Ha felém hajolsz Jézus
Gyermekálmot szülő lángszemével,
Könnyözön fogad tégedet.
Éj, betlehemi éj, mit adtál te
E vértől ázott földnek?!
A te szülötted él,
Őt le nem győzi: semmisem!
Bár dübörög a föld
S gyűlöletnek gyilkos szele éled,
Ó! betlehemi éj, csak rólad zengek én,
Csak neked örül a szívem!
Home