Paradicsomnak te szép élő fája

Paradicsomnak te szép élő fája,

Ó, kegyes Jézus, Istennek Báránya,

Te vagy lelkünknek igaz Megváltója,

Szabadítója.

Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél,

Megfeszíttetvén töviset viseltél,

Mi bűneinkért véreddel fizettél

És megölettél.

Csudánkra vannak a te szép gyümölcsid,

Nagy kínjaid közt való szent beszédid,

Kiket keresztfán szóltál, szent mondásid,

Hét szép szavaid.

Első szódban így könyörgél Istennek:

ATYÁM, BOCSÁSD MEG BűNÖKET EZEKNEK,

MERT NEM TUDJÁK őK MOST, MIT CSELEKESZNEK,

Kegyetlenkednek.

Lőn második szód a szegény tolvajhoz,

Bűnén kesergő s törődő latorhoz,

Mondván: VELEM LÉSSZ MA PARADICSOMBAN,

SZENT ORSZÁGOMBAN.

Keserves szívű szentséges anyádnak,

Harmadik szódat nyújtád Máriának,

És ugyanakkor szóltál szent Jánosnak,

Mondván azoknak:

ÍMHOL AZ ANYÁD, kedves tanítványom,

ÍMHOL A FIAD, ASSZONY, már ajánlom,

Gyámolítódul ezt a Jánost hagyom,

Kegyesen adom.

Ártatlan Bárány, keserűségedben,

Negyed szód ez lőn nagy kísértetedben:

ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM,

ÜGYEMBEN MIÉRT HAGYÁL EL?

Jövendölések mind beteljesedvén,

És minden dolgok már elvégeztetvén,

Mondád ötödször: SZOMJÚHOZOM igen,

Szíved epedvén.

Mikoron, Uram, a mérget elvévéd,

Ottan hatodszor mondál ilyen igét:

Bételjesedett és ELVÉGEZTETETT

Váltságnak dolga.

Reád érkezvén a szomorú halál,

Hetedszer ily szót s imádságot mondál:

ATYÁM, KEZEDBE TÉSZEM LE LELKEMET,

Én életemet.

Édes Jézusunk, szenteld meg lelkünket,

Hogy mi is megbocsáthassuk bűnüket

Mindeneknek, kik ellenünk vétettek

És elestenek.

Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk,

Téged követvén, szívből esedezzünk,

Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk,

Idvezülhessünk.

A pályafutást mi is elvégezvén,

Lelkünket ajánlhassuk szent kezedben;

Mint megváltottak, mondhassuk nagy szépen

Éltünk végében:

Hála légyen a mennybéli Istennek,

Ki megváltója lőn bűnös embernek,

És megszerzője szent békességünknek:

Idvességünknek.

Home