Kéklő tengernek partján
Kéklő tengernek partján,
Ott, hol mosolyg az ég,
Ott, hol illattal, fénnyel van telve a lég;
Ott, hol zeng a madárdal s fény árad szerteszét,
Ott kérdezte meg Jézus:
„Mondd, szeretsz-e még?!”
„Uram, tudod jól: szeretlek én!
A tied lettem s Te az enyém.
Tied a szívem s az életem!
Tudod: szeretlek, hű Mesterem”
Jézus megkérdi újra:
„Péter, szeretsz-e még?
Érted jöttem a földre, mert szeretlek rég.
Érted ontottam vérem ott fent a keresztfán;
Mondd hát: szeretsz-e engem,
Mondd meg igazán?!”
„Mit mondjak néked, én Jézusom?
Szeretlek téged szívből, nagyon!
Nem vágyom másra, nem, sohasem,
Csak veled lenni, hű Mesterem!”
Harmadízben is kérdem:
Péter szeretsz-e még?
Nem tagadsz-e meg újra, mint tetted elébb?
Mondod-e még majd egyszer:
„Nem, nem ismerem Őt!
Nyílik átokra ajkad egy vádló előtt?”
„Ó, Uram, kérlek könnyezve én:
Bocsásd meg nékem, mit vétkezém!
Ismered jól Te az én szívemet;
Tudod: szeretlek, hű Mesterem!”
Home