Hozzád kiáltok, én Istenem

Hozzád kiáltok, én Istenem,

Mert érzem, mily gyarló vagyok,

Ellenségim sokak s nagyok,

Az ó-ember harcol ellenem.

Szerez lelkemnek sokféle bajt,

Mivel erősebb nálamnál,

Lakozik szintén házamnál;

Ha meg nem szánsz, jaj, tőribe hajt.

Öldököld meg, Uram, én bennem

Ez ó-embert, hogy meghaljon,

Maga pártjára ne vonjon:

Ne kelljen igáját felvennem.

Küldd el hozzám áldott lelkedet,

Ki által bánja, gyűlölje

Szivem a bűnt, sőt megölje,

Mely megbántotta Felségedet.

Támaszd fel, Uram, valójában

Az új embert én szívemben;

Hadd nyugodjék kebelemben,

S örüljek az Úr jóvoltában.

Az igazságnak tudománya

Járásomban vezéreljen,

Hogy lelkem-testem úgy éljen,

Mint szent akaratod kívánja.

Taníts meg te szent törvényedből,

Felségedet mint tiszteljem,

Máshoz magam mint viseljem,

Hogy ki ne essem szerelmedből.

Kész lészek, Uram, ím fogadom:

Szent törvényed szerint élek,

Járok, kelek, fekszem vélek:

Zálogul szívem néked adom.

Home