Én az Úrhoz felkiálték

Én az Úrhoz felkiálték,

Kiáltván néki könyörgék,

Jelentvén én panaszimat,

Megbeszélém nyavalyámat.

Ha szorongattatik lelkem,

Te utat mutatsz énnekem,

Módot találsz, amely által

Megszabadulok jó móddal.

Utamra tőrt mernek hányni,

Amelyen szoktam én járni.

Tekintek széjjel mellőlem,

De senki nem ismer engem.

Bezárattak utak, ajtók,

Egy felé sem szaladhatok,

És ez ilyen ínségemben

Senki nincsen, ki segítsen.

Tehozzád kiálték, Uram,

Mondván: te vagy bizodalmam,

És egyedül reménységem

E földön csak te vagy nékem.

Halld meg az én imádságom,

Mert igen sanyargattatom!

Ments meg ellenségim ellen,

Mert erősbek, hogynem mint én!

Vedd ki fogságból lelkemet,

Hogy dicsérjem szent nevedet,

Hogy jól téssz velem, a hívek

Ottan engem körülvesznek.

Home