Hogy panaszolkodik az anyaszentegyház, a Jézusnak jegyese

Hogy panaszolkodik az anyaszentegyház, a Jézusnak jegyese,

Melyet megtisztíta az ő bűneiből a Krisztusnak szent vére,

Aki a szent Páltól az élő Istennek mondatik szent házának,

Minden igazságnak fundámentomának és erős oszlopának:

Hallgass meg engemet, én Uram, Teremtőm, mindeneknek Istene,

Ó, te igazságnak, minden jámborságnak oltalma és őrzője!

Én gyenge koromban viselsz vala engem a te áldott méhedben:

Ne hagyj el immáron vénségem idején, nagy erőtlenségemben!

Mert ítéletedben, én édes Istenem, lám elhagytál engemet,

Szegény árváimmal, kevés seregemmel megútáltál engemet;

Gyászos özvegységre és nyomorúságra juttatád én ügyemet:

Martalékra vetéd a hitetlen népnek én nyomorult fejemet.

Az ennen szolgáim, kiket felneveltem, uralkodnak én rajtam,

Az én koronámat és öltözetemet lefosztották én rólam;

Mégis én annyira ezeket nem bánom, mint az én árváimat:

Szörnyű nagy vakságra, kárhozat útjára tőlem elszakadtakat.

Megfelel az Isten szent Ézsaiásnál az anyaszentegyháznak,

És így vígasztalja szomorú szívüket nyomorult árváinak:

Noha egy kevéssé, egy szempillantásban tégedet elhagytalak,

Ismét hozzám veszlek, irgalmasságomból téged megszabadítlak.

És ha képes volna, hogy az édes anya elfelejtse magzatját,

Nem akarok mégsem én elfelejtkezni mind örökké terólad;

Az én tenyeremre írtalak fel téged: megemlékezem rólad,

A te oltalmadra erős gondom lészen, mely örökké megmarad.

Krisztus Urunk mondja evangyéliomban, mely nagy gondja van reánk

A nagy Úr Istennek, hogy még hajaink is tőle megszámláltatvák;

Azért keresztyének, illik hálát adnunk és az Istent dicsérnünk,

A mi szíveinknek nagy-szép ajándékit előtte bemutatnunk.

Dicsértessél azért, mennyei Úr Isten, ily nagy kegyes voltodért ;

Vigasztalj meg minket a te szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért;

Bátoríts meg minket nyomorúságinkban a te áldott igéddel,

Hogy énekelhessünk a te szent nevednek örökké új énekkel.

Home